Könnyű helyzetben van a kutató, amikor Konrád György, Makk Károly, vagy épp Szilágyi Lajos egykori főispán életrajzát veszi kézbe, hiszen arra a kérdésre, hogy mit jelentett/jelenthetett számukra Berettyóújfalu, evidens válaszokkal szembesül: településünkön születettek, családtagjaik a helyi társadalom meghatározó alakjainak számítottak. Azonban embert próbáló feladat ez olyan személyek esetében, akik saját területükön szintén kiemelkedőt alkottak, ám nem rendelkeznek bihari gyökerekkel, csupán néhány esztendőt töltöttek itt nálunk, a Sárrét peremén. Ez elmondható a mai napon 140 évvel ezelőtt született Salamon Béláról, a híres komikusról is, akitől olyan szállóigék származnak, mint a „szintén zenész”, „a Lepsénynél még megvolt”  vagy a „ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni” (lásd a videókat alább).

Salamon Berkó, aki a közvélemény előtt csak Béla néven volt ismeretes, 1885. március 4-én született a kárpátaljai Beregrákoson. 6 éves volt, mikor a család a könnyebb boldogulás reményében Berettyószentmártonba költözött és tejtermékek szállításával kezdtek foglalkozni. Testvéreivel, Bertával és Jenővel együtt a berettyóújfalui izraelita népiskolába jártak, tanítója Weisz József volt. Bár 12 éves korában elhagyta térségünket, családja itt maradt, az ifjú Béla pedig a budapesti Wesselényi utcai polgári iskolában folytatta tanulmányait. 

A színészmesterséggel még gyermekkorában egy munkácsi vásáron ismerkedett meg, ám ekkor még nem lelkesedett ezen hivatást iránt. Pali nevű nagybátyja, akinél Budapesten lakott, eredetileg orvosnak szánta, erről Béla hallani sem akart, ahogy a mészárosmesterség sem nyerte el tetszését a korán kelés miatt. Végül Lustig Ede kereskedéséhez került inasként, a Nemzeti Színház szomszédságába, így számos alkalommal szállított csomagokat a társulat tagjainak. Már az első találkozása a színpad világával hatalmas hatással volt a fiatal fiúra, azonban nem itt, hanem a Népszínházban látta élete első darabját. Színészként a Szabók Szakegyesületének vasárnapi műkedvelő előadásán debütált, ahol a Rendelőóra című egyfelvonásos színdarabban alakított szemtelen inast. A publikum tetszését elnyerte Salamon Béla, ettől kezdve ő lett a szakegyesület fő komikusa. Később drámával is próbálkozott, azonban mikor feltűnt a színpadon, a közönség soraiból hatalmas nevetés hallatszott. 

Megjárta a Rákóczi úti Trocadero mulató színpadát, majd a csökmői származású színész, Gyárfás Dezső közbenjárására bekerült a Fővárosi Orfeumba, játszott a Sörkabaréban, a Belvárosi Színházban, végül az Apolló Kabaréhoz szerződött le, ahol első komolyabb sikereit is elérte. Mindeközben megházasodott, 1915. április 10-én vette feleségül az osztrák származású Schachinger Leopoldinát, akitől egy gyermeke született, Gyula. 1923-ban Roboz Aladárral karöltve megalapította Terézkörúti Színpadot, amelyet 1931-ig vezetett. Ezt követően Berlinbe vezetett útja, miután az UFA filmgyár szerződtette le egy filmszerepre. A film elkészültéről nincs tudomásunk, az bizonyos, hogy egy évvel később ismét budapesti darabokban és magyar filmekben játszott, majd visszatért a Teréz körútra. 1933-ban Salamon Béla tragikus körülmények között megözvegyült, felesége altató-túladagolás következtében elhunyt, 1936-ban házasodott csak újra. A zsidótörvények idején megannyi pályatársával együtt eltiltották a színházi szerepléstől, így bevételi forrás gyanánt ő is tollat ragadott és könyvet írt életéről Hej, színművész címmel, melyet házról házra árusított.

1945-től ismét rendszeres fellépője lett különböző színházaknak, karrierje 1951-ben vett újabb lendületet, az akkor alakuló Vidám Színpadnál kapott állást. Idős korában súlyos betegség támadta meg, kórházba került, ám 1965. június 15-én este kiszökött onnan, megjelent a színházban, eljátszotta szerepét, majd a 80 éves Salamon Béla még akkor éjjel elhunyt.

Visszatérve az eredeti kérdéshez: hogyan kötődött Salamon Berettyóújfaluhoz, ahol 6 és 12 éves kora között tanult? A színpad szeretete mellett volt még egy szenvedélye a Beregrákoson született fiúnak, a futball. Kedvenc csapata az MTK, akkori nevén a Hungária volt, vérbeli szurkolónak számított. Nemcsak őt, hanem öccsét, Jenőt is rabul ejtette a játék, annyira, hogy Béla az MTK ifjúsági csapatának, testvére pedig a helyi BUSE labdarúgócsapatának intézői pozícióját is betöltötte. A már színészi pályára lépett Béla hazalátogatásakor a családi ebédnél is felmerült a sport, ahol apja és testvére az újfalui tizenegyekre, Béla pedig az MTK játékosaira panaszkodott. Idősebb korában sem feledkezett meg az 1911-ben alakult Berettyó-parti csapatról, sűrűn telefonált be a Nemzeti Sport szerkesztőségébe, hogy arról érdeklődjön, „mit művelt már megint a BUSE?” 

Szőke Richárd Rajmond

Felhasznált irodalom:

Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (11. rész) – Salamon Béla. https://mazsihisz.hu/hirek-a-zsido-vilagbol/omike/harsanyi-laszlo-zsido-muveszek-a-viharban-11-resz-salamon-bela (Utolsó letöltés: 2025. márc. 2.)

Salamon Béla: Hej, színművész. Bp., 1987.

Sándor Mihály: 100 éves a BUSE és az újfalui futball. Berettyóújfalu, 2011.