A 70 esztendeje elhunyt Nadányi Zoltán író, költő, újságíró nevét ma Berettyóújfaluban művelődési ház viseli. (Életéről ITT olvashatnak összefoglalót.) Másfél év híján száz esztendeje történt, hogy a költő – nagyváradi, majd fővárosi, később bakonszegi lakhelyéről – Újfaluba költözött, és közel másfél évtizedet töltött településünkön. 1926. november 1-jén nevezték ki Csonka Bihar vármegye levéltárosának, és a következő évben induló Bihar című hetilap főmunkatársa lett.

A Bihar c. hetilap első számának fejléce Nadányi Zoltán nevével
(A Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárának gyűjteménye)

1920 után, a trianoni békediktátum következtében Magyarország területének kétharmada került a szomszédos államokhoz, a történeti Bihar vármegye háromnegyed részét – a történelmi megyeszékhellyel, Nagyváraddal együtt – a Román Királysághoz csatolták. A Magyarországon maradt Csonka Bihar székhelyévé az akkor még – és Trianon után még közel hatvan évig – nagyközség rangú Berettyóújfalut nevezték ki. Településünkön nagyarányú infrastrukturális fejlesztések indultak: ekkor épült a laktanya, a vármegyeháza, a leventeház, a Nagyváradról tömegesen áttelepülő tisztviselőknek lakónegyed, új épületet kapott a posta.

Az akkoriban itt lakó, korábban nagyvárosi életet élő Nadányi pontosan érzékelte ezt a kettősséget, amit a korszak Berettyóújfaluja képviselt, és versében – nagyon találóan – faluvárosnak nevezte Újfalut.

Nadányi Zoltán elsősorban a szerelmi költészetéről ismert, pedig korábban is publikált más témában. Az Ezüstkert című kötetében (1931) azonban a Faluváros verse mellett egy csokorban még tíz gúnyoros alkotás jelent meg, ciklusának Piripócs címet adta. A szatírák többségének főszereplője egy-egy személy, akiknek különc tulajdonságait, jellemvonásait a költő karikatúraszerűen ábrázolja. A modellek többsége Berettyóújfaluban élő ember voltak, a helyiek még fél évszázad múltán is név szerint be tudták azonosítani őket, pl. Őméltósága = Fráter László alispán, Eladó lány = Gazdig doktor úr lánya stb.… (A további versszereplőkről később önálló blogbejegyzsét tervezünk  – A szerk.). Márpedig, ha a Piripócs-ciklus szereplői újfaluiak, akkor nem lehet kétségünk afelől, hogy Piripócs melyik települést jelöli.

A Piripócs szót nem Nadányi alkotta, a kifejezést jelentéktelen helyre használták, tréfás, lekicsinylő szándékkal. Mindezek fényében el tudjuk képzelni, milyen fogadtatása volt az újfaluiak körében a szatíráknak, pedig Nadányi ekkor még bevezetővel is ellátta versciklusát:

Bocsáss meg, Piripócs. Szeretlek.
Könnyeimből támadt a só,
amellyel marlak. De szeretlek.
Fájón fonódik ez a szó
gúnyképeim köré, keretnek.

Mi, mai berettyóújfaluiak talán már jobban megértjük a költő nézőpontját, kicsit más szemmel olvassuk szatíráit, és büszkék lehetünk arra, hogy Nadányi Zoltán szülő-/lakóhelyünket és egykori lakóit több versben is megénekelte.

Sándor Mária

Felhasznált irodalom:

Bakó Endre: Emlékkönyv Nadányi Zoltán születésének századik évfordulóján. Bakonszeg, 1992.

Bakó Endre: Nadányi Zoltán világa. Debrecen, 2009.